Mint amikor csészéről csészére jár a víz, úgy töltögettük egymásba bánatunkat. Valahányszor elmondtam a történetemet, egy kicsit, egy apró fájdalomcseppet mindig elveszítettem belőle. Akkor ébredtem rá, hogy el akarom mondani a családom történetét. Mert a borzalom a Földön kézzelfogható és mindennapos. olyan, mint a virág vagy mint a nap: visszafoghatatlan.Az írónő regényét egy fájdalmas diákkori trauma ihlette, a történet annak hiteles, művészi feldolgozása.
Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! Élveztem olvasni, faltam az oldalakat, és egyszerűen nem tudtam abbahgyni a könyvolvasást! Fordulatos, izgalmas, szívszorító, bájos érdekes és letehetetlen! Bánom, hogy a filmet néztem meg előbb. Az is tetszett, de a könyv ezerszer jobb volt! Teljesen átéltem a cselekményt, és szinte a szemem előtt zajlottak az események. Érthető a nyelvezet, nem áll távol egyik korosztálytól sem. A szereplők csodásan ki vannak dolgozva, teljesen átlagos embereknek tűnnek, könnyű azonosulni velük. Megunhatatlan a történet, és önmagát folytatja; nem kertel, nincsenek benne olyan oldalak, amikről az az érzésem, hogy csak azért íródtak, hogy "vastagabb lgyen a könyv". Szóval izgalmas és érdekes olvasmány, az olvasása után napokig nem hagyta nyugodni a gondolataimat. Bátran tudom ajánlani annak, aki nemcsak "tucatkönyveket", hanem igazi, tartalmas olvasmányt keres. Mert ez a könyv igenis megér egy olvasást!=D
VálaszTörlésNos. Ez volt a legnagyszerűbb könyvélményem ebben az évben, ha lehet ilyet kijelenteni. De ez... Erre méltán igaz az állítás, miszerint szavakba nem önthető! Valóban, igazi tartalmas olvasmány, a könyvek királynője. Áthatja a gyermeki odaadás, bűbáj, szeretet, ártatlanság, a ragaszkodás, amelynek nincs se határa, se vége, aminek nem szabhat korlátot egy olyan egyszerű dolog, mint a Halál. Amely sokkal áthatóbb, sokkal meghatározóbb és emberibb, mint minden más, amelyek által életre kelhetnek a fantasztikus elemek, amely által mindenki kaphat valami új, lenyűgöző élményt, egy aranyló kis csomagot, amely a lélek hepehupás felszínét beburkolhatja, búrába vonhatja, Susie mellé emelheti a magasba, és hiába fikció, ez az ártatlan kislány megtanít valami fontosra: hogy hinnünk kell abban, hogy halott szeretteink a lehető legjobb helyen vannak, és hogy továbbra is figyelnek ránk, nem halandó önzésből vagy kíváncsiságből fakadó indíttatásokból, hanem a puszta szerető gondviselésből.
VálaszTörléspuppetmaster I.:
VálaszTörlésAlice Sebold –Komfortos mennyország
Bizonyára mindenki fejében megfordult már, hogy ha van is, milyen lehet a mennyország. Habos-babos, csupa felhő, angyalkák és halk zene a háttérben? Zöldellő leget, ahol mindenki könnyű lenvászon ruhában jár, és lágy szellő borzolja a fűzfasorokat? Alice Seboldnak sikerült olyan Mennyországot kreálnia, ami minden eddigi képzelgést felülmúlva valami sokkal többről szól, mintsem kizárólag boldogságot és lelki megnyugvást.
Alice, ez a varázslatos tündérnő, 1963-ben látta meg a napvilágot az amerikai Wisconsin megyében, és 1999-től három könyvét publikálta a nagyérdemű előtt. A komfortos mennyország c. műve 2002-ben látott napvilágot második regényeként, és lassan, óvatosan lopta be magát a világ, az olvasók szívébe – az én szívembe legalábbis mindenképp.
Valójában még nem olvastam teljesen ki, ezt muszáj bevallanom, pusztán a lelkiismeretem végett, de azt is hozzá kell tennem, hogy muszáj erről most írnom, szinte fizikai késztetést érzek rá, hogy szavakba öntsem mindazon érzéseimet, amik eddig előtörtek belőlem – Susie Salmon élete és halálának történtét olvasva. Azt is be kell ismernem, hogy néhány hónappal ezelőtt a könyvből készült filmadaptációt láttam először, és habár elég nagy hatással volt rám, nem nevezném katartikus élménynek, ellenben a könyvvel.
A könyvolvasás számomra rituálé. Mivelhogy magam is rajongok az írásért, különös odafigyeléssel forgatom a lapokat, elemzem a mondatokat, a szavakat, néha mámorosan ki is ejtek egy-egy új, eddig ismeretlen szót, ízlelgetem, mint egy finom falatot, és mindent akaratlan, delíriumos ködben úszva, akár egy narkós, máshogy sajnos nem tudom hasonlítani. Vannak remek könyvek, amikben sikerül el-elcsípnem egy ilyen mondatfoszlányt, sőt néha egész bekezdések hatása alá kerülök, és olyankor kizökkenthetetlenül beleveszek a szófonatokba, az elém táruló világba, egy-egy szereplőbe, és általuk önmagamba. A Komfortos mennyországgal ez másképp volt.
Az egész eddig elolvasott 300 oldal alatt ebben a ködben, ebben az álomvilágban lébecoltam, el-eltévedve ugyan, de a magaménak tudtam, megbabonázva csodáltam, szóról-szóra kóstolgattam, oh, nem tudom eléggé átadni azt, amit ez a regény keltett bennem. Susie élete – vagy jobbára tragikus halála és a halál utáni élete -, egyszerűen… hát nem tudok mást mondani, mintsem, hogy lélekemelő.
Az, ahogy feltárja családja, közeli ismerősei, az elmúlása által megérintett barátai és közeli ismerősei életét, vonásait, a lélek apró, néha csak az egészen figyelő embereknek, és semmiképp sem a kívülállóknak látható rezgéseit, szavakba nem önthető. Ahogy egyre és egyre lapoztam, faltam a bekezdéseket, az oldalakat, a történetet, rá kellett döbbennem, hogy mindaz, amit a mennyországról eddig képzeltem, túl szép, hogy igaz legyen, és habár fikcióról van szó, Sebold műve sokkal valóságosabb, mint bármi.
puppetmaster II.:
VálaszTörlésAz, ahogy bemutatja Susie aggodó figyelmét, mellyel halála után is szemmel tartotta a még élő rokonokat; a sok szenvedés, ami nem ért véget a nagy betűs Halállal; ahogy a gyermeki szív lassan megtelt öntudattal, egyszerű és egyben olyan természetes, hogy kis híján hihetném azt is, hogy ha netán egyszer hosszú évek múltán engem is megérint a Halál fagyos keze, én is így fogok viselkedni, mert Susie helytállása, kitartása, érzékenysége, és ártatlansága lenyűgöző és példamutató. Hiába fikció a fikció, még is akkora hatással lehet az emberre, hogy szinte érezhetően áthatja és formálja a lelket.
Ez a könyv pont az, amit felírok a karácsonyi kívánság-listámra, mert egyszerűen minden évben, minden évszakban át akarom nyálazni, aztán amikor már rongyos, félretenni, és majd később a lányom kezébe adni, mert Susie-tól csak tanulni lehet – szeretetet, odaadást, aggodalmat, féltést, önzetlenséget és gyermeki önzést, tépelődést, mindent ami emberséges, ami azzá tesz, amik vagyunk – emberré.
Döbbenetes, hogy már – mennyi is? -, legalább hat napja olvasom ezt a regényt. Jószerivel egy négyszáz oldalas kötet legfeljebb is csak két napig szokott kitartani, és az utána keltett apró lélekhullámok végett szoktam hónapokig is magamhoz láncolni a könyvet, de ezt egyszerűen nem tudom csak úgy kiolvasni, félre tenni, néha-néha elővenni, fellapozni, újraízlelgetni a kedvenc részeket, mert azt akarnám, hogy örökké tartson, de sajnos a végtelenségig nem lehet olvasni egyetlen regényt sem, mert egyszer mindennek vége. Sejtem, hogy Susie ragaszkodásának a földi élethez is vége fog szakadni. Hogy sikerül majd tovább lépnie, egy magasabb szintre emelkednie, és tudom, hogy az a regény végét fogja jelenteni, a gyilkosa halálát, a család fellélegzését, Susie szabadságát és kiteljesülését, de önző módón nem akarom, hogy mindez bekövetkezzék. Ilyen a gyermeki ragaszkodás, ahogy azt sok esetben láthattuk a legnagyobb Salmon lánynál is, és lám, hogy lehet egy műhez ragaszkodni ugyanolyan gyermeki kötődéssel, csupa érzéssel, és hiába érthetetlen, de szeretettel.
Minden – elsősorban lány nevű -, elvarázsolt lénynek ajánlom, mert Sebold épp olyan elvarázsolt világot – éppenséggel mennyországot -, teremt meg, amire mindenkinek szüksége van, de leginkább a különcöknek, hogy tudják, sosincsenek egyedül. Valahol odafönn van egy szerető szív, egy apa, egy anya, egy nagyszülő, talán testvér vagy egy szerelmes ifjú, aki olyan odaadó, szerető, ragaszkodó és féltő tekintettel figyel, amilyet mi el se tudnánk képzelni. És ha már erre gondolunk, szerintem a világ is szebb helynek tűnik. Miért ne hihetnénk benne?
*Az esetlegesen előforduló helyesírási hibákért elnézést, de igen késő van, és már vibrál a szemem a fehér képernyőtől J
*Azért is elnézést, mert egy olyan könyvről írtam, amit még nem olvastam, hiába hozhatnám fel mentségül, hogy vélhetően még hajnalhasadás előtt végzek vele, de képtelen voltam megállni. Valójában legszívesebben már az első száz oldal után írtam volna, de akkor is tudtam volna, mit, akkora hatással volt rám ez a regény.