Volt egyszer egy fiatalember, ki Szíve Vágyát áhította elnyerni - olvashatjuk a találó idézetet a kötet hátoldalán, amellyel a regényből készült, hazánkban is nagy sikerrel vetített film is indul. Az említett fiatalember Tristran Thorn, aki Anglia egy eldugott, ám annál különlegesebb falvában, Falvában cseperedik fel, amely nevét a határában meghúzódó hosszú kőfalról kapta. A fal túloldalán - ahová emberfia nem léphet - varázslatos világ húzódik meg, amely ellenállhatatlanul csábítja a sorsa által vezérelt Tristrant. A határ átlépésével pedig egy kalandos, izgalmakban és veszélyekben gazdag, új élet kezdődik az ifjú számára, amely mesebeli királyságot, hűséges társakat és igaz szerelmet hoz el számára.
A Csillagpor igazi mese számomra, mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Eleinte fenntartásokkal olvastam, mert mégis csak egy mesés világról volt szó, én pedig szilárdan álltam a valóság talaján kissé realista felfogásommal. A Csillagpor megtanított újra gyereknek lenni, élvezni a fantasztikumot, a szürrealitást, a furcsaságokat, a világ apró csodáit. Olyan világba kalauzol, amit mindenkinek be kéne járnia, minden felnőttnek és kiskamasznak, hogy ráébredjenek, hol felejtették el félúton a gyerekkor csodálatos dolgait, varázslatot, rossz és jó hősöket, a csodát. És persze, a végén a jó győzedelmeskedik, és hát nem nagyszerű - még ha klisé-szerű is? Egyik kedvencem, bár azért nem olvasgatnám újra és újra, de ha arra vágyok, hogy kissé elvonuljak a világból, ezt veszem kézbe. Gaiman lenyűgöző. Akárki akármit mondjon.
VálaszTörléspuppetmaster írta:
VálaszTörlésNeil Gaiman – Csillagpor
Emlékszem, milyen volt levenni ezt a könyvet a polcról. Bevallom, eleinte a borítója tetszett meg, meg aztán kedvelem a meséket is, és a Csillagpor bizony eregette magából a titokzatos mesevilág sokrétegű illatarzenálját. Tetszett a név is – Neil Gaiman, és mellette: Csillagpor. Miféle por? A csillagoknak nincs pora, nemde? Vagy talán mégis?
A buszon szinte rejtegettem, nehogy valamelyik ismerősöm egyszer csak felszálljon, és megkérdezze: „Hát az meg?” Úgy őrizgettem, mintha minden kincsem benne lenne, és így teszek azóta is a nagy gonddal kiválasztott és hazahurcolt kötetekkel. Hogy mi ennek a könyvnek a története a számomra? Súlyos katasztrófa ért, amikor úgy döntöttem, mégis kölcsön adom az én egyik kincsem. Levettem a polcról, és odaadtam valakinek. Kölcsön. Hónapokat vártam, és nem értettem, hogy nem lehet elolvasni röpke pár nap alatt egy viszonylag rövid regényt? És évek teltek. Már nem tudom, hol van az én Csillagporom. És ez életem egyik személyes tragédiája, ha könyvekről van szó.
Épp emiatt is, a Csillagpor valami különleges helyet kapott az életemben. Mint egy elveszett toll, egy elhagyott kedvenc sapka vagy sál, úgy gondolok rá én is. Elkallódott, sosem látom viszont, de azért várom, hátha egyszer csak meglátom a postaládában, vagy rá akadok az utcán. Hiányzik sok minden, amit a Csillagpor olvasása alatt átéltem a hősökkel együtt. Emlékszem még Falva falvára és lakóira, Tristranra, és a csillagszépségű Yvanie, nem beszélve a gonosz boszorkákról, akik szegény lány szívét akarják megenni, hogy visszaszerezzék szépségüket. A Csillagpor mindenki számára tanulságos mese, amiben persze a jó győz, és a két hős egymásba szeretnek. Olyan regény, amit ajánlani tudnék mindenkinek, egyben a kissé begyöpösödött, túlságosan is realista szemléletű embereknek, mert bizony, kell egy könyv, ami kiugraszt a hétköznapokból, és beleránt a mese örvénylő forgatagába. Ellenben nem tekintem egy különösebben bonyolult, nagy tartalommal bíró könyvnek, tehát semmiképp se nagy falat, inkább szórakoztató és a gyermekkori esti mesék csupa öröm hangulatát idézi – hisz egy falatnyi örömre még a napsütéses napokon, de legfőképp a szürkébbeken mindenképp szükség van!
Peter Pevensie írta:
VálaszTörlésEzzel a történettel egy modern kori Fantasy regényt ismerhetünk meg. Ez nem az a történet, ahol törpök, orkok háborúznak. Viszont tündék itt is vannak,bár elég csekély a számuk,de vannak. A történet önmagában egy fiatal fiúról szól, akiben lángol a szerelem tüze! Azt a kort éli, amikor mindent megtenne, csakhogy elnyerje egy lány kegyeit, még akkor is,ha azért mérföldekre is kell elmenni, sőt,előfordulhat,hogy egy egészen más világba. Mivel egy napon, amikor épp szíve választottjával fecsérlik az időt a hold dicsőséges fényében, egy hulló csillagot látnak,amint elhagyja az égboltot,és becsapódik. A fiú megígéri a lánynak, hogy elhozza neki a csillagot. Izgalmas kalandokon keresztül vág előre a hős szerelmes, miközben sokszor nagy galibába keveredik. Ám az igazi kalandok, csak eztán kezdődnek.